Ember- és talajkímélő kertgazdálkodás

 

Zseniális előadót hívtunk meg hozzánk Túrkevére. Május 8.-án vendégünk volt Dr. Gyulai Iván ökológus, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense, a gömörszőlősi ökofalu megálmodója és létrehozója.

A Városi Könyvtár adott teret az előadásnak, délután 17:00 órai kezdettel. Az érdeklődők nagy várakozással érkeztek és meg is állapíthatták, hogy érdemes volt erre a programra szánni az idejüket.

Dr. Gyulai Iván itt Magyarországon a komposzthagyó mélymulcsos kertészkedés újrafelfedezője, és missziójának tekinti ennek az ember- és talajkímélő gazdálkodásnak az átadását minden kertbarátnak, gazdának.

Az előadáson megtudhattuk, hogy mára az ember annyira lepusztította a talajt, hogy 17-szer gyorsabb a talajpusztulás, minthogy újratermelődjön a tápanyagban gazdag televénytalaj. A talajszerkezetet magyarázta elsőként előadónk Power Point diasorán.

Az ember megzavarja a természetes körfolyamatot, egyrészt a természettel ellentétben ősszel nem betakarja, hanem a szántással kitakarja a talaj felszínét, másrészt pedig a legtöbb növényi vegetatív részt eltávolítja a helyszínről, újabban a „hulladékokat” is energetikai céllal hasznosítja. A védőtakarójától megfosztott földfelszín ezáltal kitett a fagyváltozékonyságnak, a csapadék okozta eróziónak, tömörödésnek, tápanyag kimosódásnak, a szél okozta deflációnak, illetve az eltávolított szerves-anyag miatt a televény talaj újraképződése elmarad. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a szántóföldi művelés következtében a talaj sokkal gyorsabban pusztul a megújulás mértékéhez képest.

Gyulai Iván felvázolta a komposzthagyó mélymulcs készítésének előnyeit a hagyományos talajforgatásos földműveléssel ellentétben. Az ősszel eltávolított, elhalt szerves-anyagra természetesen szükség lenne a termesztett növények tápanyagigényének kielégítésére, ám ezek hiányában a talajerőt mesterséges módon, műtrágyákkal pótolják. A műtrágyák soha nem lesznek képesek a természetes folyamatok hiányát pótolni, közvetlen és közvetett módon károsítják a környezetet is. A talajerő visszapótlásának ezért a legjobb módja, ha a talaj felszínén hagyjuk az ott keletkezett szerves anyagokat, vagy komposztálunk, és az érett komposztot juttatjuk vissza a talajra. A műtrágyák helyett istállótrágyát veszünk igénybe, és a mélymulcsot azzal tápláljuk. A zöld növényi részek melyek elbomlanak, szalmával és lóganéjjal betakarva kialakítják a talajéletben gazdag humuszt (televény talajt). Az előadónk beszélt a talaj átalakulásáról, amely a mikroorganizmusoknak (paránylényeknek) köszönhető. A paránylények a szénből nyerik az energiát, építik fel a testüket, a nitrogénből pedig a fehérjét, örökítő anyagot, sejtszerkezetet. A korhadás akkor a leggyorsabb, ha az elegyben egy egységnyi nitrogénre 30-35 egységnyi szén jut. Ez a szám onnan származik, hogy a korhadással járó aerob lebontás első fázisában közreműködő paránylények ebben az arányban igénylik a nitrogént és szenet. Mire a folyamat befejeződik a szén mintegy 60 %-a elhasználódik az energianyerésre, így a végtermékben 10 szénre 1 nitrogén fog jutni. Ha a szén ennél az aránynál több, akkor a folyamat lelassul. Amikor az ideális szén/nitrogén aránynál, nitrogénben gazdagabb , nyers humuszképző keletkezik ez ammónia felszabadulását eredményezi. Amikor a folyamat átvált, a nyers és rostos humuszképzők határán, az anyag optimális, de átmeneti állapotban van a szén/nitrogén arány tekintetében. A falevél ősszel lehullik, a fű megsárgul és betakarja a felszínt, ezek az állapotok képviselik az optimális szén/nitrogén arányt.

A mélymulcsos módszer nem más, mint a talaj felszínen történő komposztálás, ahol nem felfelé növesztünk egy komposztdombot, hanem szélességben és hosszúságban. A kirakott takaró maximális vastagsága az első évben nem lehet több, mint 80 centiméter, és nem lehet kevesebb ötven centiméternél. A takarót ősszel, a fagyok beállta előtt alakítjuk ki, és minden ősszel megújítjuk olyan módon, hogy a takaró vastagságát annyival csökkentjük, amennyi az előző évből keletkezett fel-talaj - televény talaj- .

Előadónk 1999-ben Szuhafőn kezdett művelni egy felhagyott kertet. Ásta, szántotta a talajt és úgy vetett bele, locsolni, gyomlálni kellett. Mivel mindig is biokertészetben gondolkodott, így műtrágya helyett a lovai alól kikerült természetes istállótrágyát használt. Aztán jött a mélymulcs ötlete, és a permakultúra. Bár időbe telik kialakítani a mélymulcsos talajt, de nagyon megéri, mert onnantól a talaj jó vízháztartása miatt nem kell locsolni, a tápanyaggazdagság miatt az élő-talajunkat nem kell ásni, szántani. A gyomok sem maradnak meg. Az emberi energiával spórolni lehet másra. A környezetünk pedig nem károsul a manapság bevett technológiák miatt.

A talaj téli takarása fölöslegessé teszi az ásást, szántást, hiszen az ötven-hatvan centiméter vastag mulcs alatt az élővilág fellazítja a talajt. Ennek haszna, hogy nem kell gépi erőt használni, nincs üzemanyag-felhasználás, és ebből származó emisszió. A talaj takarása meggátolja a szél és vízeróziót.

A növénytermesztésben közvetlenül a mélymulcsba ültetjük el a palánta növényt, vagy valamely szaporító képletet. Ilyenkor nem hatolunk le a talaj felszínéig. Vasvillával széthúzzuk a mulcsot a szükséges mélységig, beleültetjük a palántát, vagy a szaporító képletet, és a mulcsot visszahúzzuk az eredeti magasságba.

Bármilyen növény palántáját ültethetjük ezzel a módszerrel, vagy gumókat, hagymákat is. A burgonya különösen kedveli ezeket a körülményeket, de az uborka is hálás. A burgonya gumója harminc centiméter mélyre kerül a mulcsba tavasszal, anélkül, hogy a talajjal érintkezne. A felszedésig, amit itt szó szerint kell érteni, több gondoskodást már nem is igényel, itt ha akarnánk sem tudnánk kapálni, vagy töltögetni. A növény viszont meghálálja a laza mulcsot, és kellő nedvességet. A kézzel kihúzott növény gyökerével együtt a gumók is a felszínre kerülnek. Néhány a talajban marad, és a következő őszi takaró alatt áttelel, és árvakelésű lesz. Amikor nyers humuszba ültetünk, akkor elsősorban a nitrogénben gazdag talajt kedvelőket ültessünk. A káposzta és tökfélék kiválóan alkalmasak.

Az előadás végén a földből kiszimatoló pici vakond volt az utolsó dia. Ezután lehetett kérdezni, és beszélgetés indult meg Gyulai Iván és az egybegyűlt hallgatóság között.

A Városi Televízió felvette az előadást, ami épp szerkesztés alatt áll.

Szeretnénk ha a Giligán Egyesület hasznos és közösségépítő programjait még többen látogatnák, ezért hívok Minden Tisztelt Túrkevei lakost, hogy jöjjön, tegye gazdagabbá ismereteit!