Ajánlja fel Ön is adója 1%-át

Látogatás Ada-Mohol

Visszatekintés: A XIX. század elején, a földművelés és a társadalom fellendülésével elkezdődött az addigi termelési viszonyok átrendeződése, valamint kialakult a földművesek azon törekvése, hogy minél közelebb legyenek földjükhöz, ami azt eredményezte, hogy a földbirtokosok földjeiken tanyákat építettek. Eleinte csak itt-ott épültek, de az 1848-as forradalom után, a hűbériség megszűnésével a tanyák építése lendületes fejlődésnek indult.
A moholi tanyákról az 1876-os évtől találunk feljegyzéseket, amikor a moholi határ hossza 35 km volt, és 25 530 kataszteri hold szántóföld tartozott hozzá. Ekkor már 240 tanya állt, 1941-ig pedig összesen 400 tanya épült. A kisebb tanyák (szállások) tulajdonosai saját munkájukkal művelték birtokukat, míg a nagygazdák szolgákat, béreseket, napszámosokat foglalkoztattak. A nagygazdáknak általában a faluban is volt háza, és télen rendszerint ott éltek, gyermekeik ott jártak iskolába.
A valamikor gazdag és fejlett moholi tanyavilág több átrendezésen esett át. (Így pl. 1948. január 1-től, a völgyparti Csík- pataktól nyugatra eső területét – Gunaras, Brazilía, Bagrenás, Njegoševo és Töviske-puszta tanyai központokat, valamint a hozzájuk tartozó tanyákat-Topolya községhez csatolták. 1973-ban a határrendezés (tagosítás) magával hozta a még megmaradt tanyák lebontását. Jelenleg a moholi határban alig maradt néhány tanya, és még kevesebb aki a gazdálkodást folytatna.(Forrás:Baranyi István- Mohol- Rendezett Tanácsú Nagyközség- Mezőváros című könyve)
 
A település szélén megmaradt néhány gazda aki főképpen a konyhakerti növénytermesztéssel foglalkozik. Ezek a gazdák több generációs múlttal és tapasztalattal rendelkeznek, hiszen főképp családi gazdaságokról van szó.
A tanyalátogatások során kísérőnk Csuzdi Endre volt, családi gazdaságot vezetnek édesapjával elsőként az Ő tanyagazdaságukat látogattuk meg. Nagymamája kezdett el a konyhakertészettel foglalkozni, így az ő munkáját folytatja a család. Endre 5 parcellát (20 HA) területet művel a tanyán. A hagyományos mezőgazdaság nincs jelen a gazdaság életében, valamikor vegyszermentesen termesztették a zöldségeket, de az újabb és újabb betegségek annyira agresszívak lettek (szeptória, lisztharmat,), hogy sajnos szükséges volt a növények vegyszerezése, bár a Magyarország- Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési program keretein belül olyan tanúsítvánnyal rendelkezik a családi gazdaság, hogy Biotermék határát súrolják a termesztett zöldségek. A bakhátra ültetés technikájának elsajátításával elérték, hogy szebbek a zöldségek, mint a régi ültetések.
„Minden megváltozott, mi ezzel a zöldség répával járunk a piacra. Mi is ezt valamikor elvettettük, soha nem permeteztük semmit, 15 éve kezdtük el a vegyszer használatot, mondjuk nem volt az a répa olyan szép, de hát elkezdték a bakhátra ültetni és az gyönyörű formát ad a zöldségeknek.” Mondta Csuzdi Endre édesapja.
Szemenként ültetik a magot, a család próbálja a minősséget megőrizni ezért is vetnek Vilmorin vetőmagokkal.
 
Öntözésben háromfajta technológia van alkalmazva a környéken: 
1. Esőztető öntözés (Rinka): Az esőztető öntözésnél az öntözött mezőn a vizet egy vagy több elosztóhelyre szivattyúzzák, ahonnan nagynyomású öntözőfejek vagy vízágyúk juttatják ki a növényekre. Az ilyen, szórófejekből, esőztetőkből, vízágyúkból álló rendszereket fix telepítésű öntözőrendszereknek is nevezik. A szórófejek elrendezését kötésnek nevezik.
 
2. Felszíni csöpögtető öntözés: Magyarországon ez a legelterjettebb öntözési forma. A csepegtető öntözés során – mint arra neve is utal – a víz cseppenként jut el, közvetlenül a növények gyökeréhez. Vízfelhasználás szempontjából valószínűleg ez a leghatékonyabb öntözési módszer, mivel a párolgási és lefolyási veszteség minimális. Napjaink korszerű mezőgazdasági technológiáiban a csepegtető öntözést talajtakarással, mulcsozással együtt is alkalmazzák, továbbá a műtrágya kijuttatására is használhatják 

3. Mikroszórófejes öntözés: A "mikro" szó utal a kiadagolt vízmennyiségre és a kiadagolás eszközére, illetve módjára is. Eszköze a mikroszóró (az angol nyelvből átvett „microjet” és "microsprinkler” kifejezés magyarítása), amellyel a vizet "mikro" átmérőjű cseppecskékre bontjuk. A mikroszórókat a talajfelszínen, vagy annak közelében elhelyezett szárnyvezetékbe helyezik. Kezdetben Kaliforniában alkalmazták, ahol a magas hőmérséklet következtében a keletkezett permet felfelé áramlik és a fa (általában alacsony törzsűek) koronáján megfelelő hűtőhatást eredményez. Egy kevés idő elteltével a víz jelentős része a legalsó ágakról, illetve azok levélfelületéről a talajra hull. Ezáltal a gyökérzet vízellátásáról is gondoskodhatunk. A mikroöntözés megjelenése az önálló cseppenkénti vagy csöpögtetős öntözési módnak a megszűnését eredményezte. Ugyanis "mikroadagú" öntözési mód most már a csöpögtetőtestes és a mikroszórós megoldást foglalta magába.
 
A vendéglátóink a csöpögtető öntözést alkalmazzák, mivel elmondásuk szerint mikroszórófejes és rinkás öntözés drágább. A csöpögtető rendszert igaz, hogy évente meg kellene vásárolniuk, viszont ők gazdaságosan használják fel, mivel egyik évben lefektetik a csöveket géppel, úgy öntöznek. Aztán ezt a csövet fölszedik, feltekerik és ezt használják a korai sárgarépának az öntözésében, ezeket újrahasznosítják. 
A következő tanyákra is Csuzdi Endre gazda kísért minkent, a gazdaságok néhány tagja olyan jó kapcsolatot ápolnak egymás között, hogy közvetlen bejárásuk van egymáshoz. Együttes erővel próbálnak minél gazdaságosabban működni. Ebből a célból adódott az az ötlet, hogy közösen vásárolnak gépeket vagy egyik fajta gépet az egyik, másikfajta gépet a másik tanyatulajdonos veszi meg. Mivel nem használna ki minden gépet egy gazda így megosztják ezeknek a gépeknek a használatát.
A tanyatulajdonosokkal elbeszélgetve a következő megállapításokat tették arra a kérdésre, hogy mondjon néhány nehézséget, mely felmerül a jelenlegi gazdálkodás során:
 Mindenki a megmásíthatatlan Időjárási bizonytalanságot jelezte elsőként, viccesen főképpen, hiszen erre megoldást igencsak nehézkes találnunk. Többen említették a megbízható munkaerő hiányát, átlagosan 3-10 fő dolgozik főállásúként a gazdaságban, ők látják el a gazdaság egész évben felmerülő feladatait. A zöldségeket betakarítják az időjárási viszonyoknak megfelelően idénymunkás foglalkoztatásra van szükség, ezzel a gazdák jó része kockázatot vállal mivel több ízben is nehézséget okozott a gazdák számára az idénymunkásokkal való közreműködés. 
Értékesítés: A régi értékesítés sokkal biztosabb keresetett nyújtott a családoknak, a piacok nagyobb látogatottsága miatt. A gazdák véleménye szerint a városiasodás, a multik megjelenése, azt is eredményezte, hogy a vásárlók vagy egyáltalán nem vagy jóval kevesebb mennyiséget vásárol a piacon. A zöldségeket kisebb mennyiségben és csak 1-2 helyre viszik bolti értékesítésre. Tehát az értékesítés „piacozás” formájában működik a Moholi gazdáknál.
 

 

 

Hírlevél feliratkozáshoz kattintson ide!
Hírlevél

Érdekli egyesületünk munkássága? Íratkozzon fel hírlevelünkre és ne maradjon le semmiről!

×