A bolygónkon rengeteg felesleges szemét és szemétlerakó-hely létezik. Az ipar nagy léptékben termeli a műanyag használati tárgyakat, eszközöket. Pedig a PET-palackok egyértelműen veszélyesek, ugyanis a nyers kőolajpárlatból készült palackokból hő hatására különféle, egészségre káros anyagok oldódhatnak ki. Például amikor forró nyári délutánon az autóban felejtjük a palackot. Hőhatás nélkül is veszélyforrás a palack, mivel ha túl sokáig áll benne a víz, akkor az kioldhat különféle oldó- és lágyító szereket a műanyagból. A műanyag palackok alján szám jelzi a műanyag típusát. Az egytől hétig terjedő számok a polimertípusokat jelölik, amiket a műanyag újrahasználhatóságát jelző háromszögben, vagy annak környékén, többnyire a palack alján találsz meg. A PET/PETE (polietilén-tereftalát) termékek: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja, ezeket gyakran dobjuk ki a kukába (jobb esetben).

Kimutatták, hogy 2014-ben Európa szerte 66 milliárd PET palackot gyűjtöttek vissza és hasznosítottak újra, mely az előállított PET palackok 57 %-át jelenti. A szelektív hulladékgyűjtőkből a PET-palackok újrahasznosításra kerülnek. Az újrahasznosított PET alapanyagnak számos felhasználási területe van, ezek közül a két legnagyobb: a szálgyártás és a „bottle to bottle” technológia hasznosítja az előállított alapanyag körülbelül kétharmadát. Kezdetben a palackok újrahasznosításából származó PET-et gyakorlatilag kizárólag szálgyártásra alkalmazták, élelmiszeriparba történő visszajuttatását törvényileg korlátozták. 1989-ben már engedélyeztek olyan alkalmazásokat, ahol a reciklált PET és az élelmiszer között valamilyen fizikai gát van. Leggyakrabban tojástartókat, illetve 0,02 mm originális PET bevonatot tartalmazó palackokat készítettek. Manapság már léteznek olyan technológiák, amelyek az alapanyag származásának ellenőrzése mellett, a visszagyűjtött palackokból ismételten palackok gyártására alkalmas alapanyagot állíthatnak elő („bottle to bottle”). A „bottle to bottle” technológia első lépéseként, a szelektíven begyűjtött, bálákba préselt palackokat szállítószalagra helyezik. Manuálisan vagy automatizáltan kiválogatják azokat a dolgokat, amelyek nem a technológia részei. Ide tartoznak az idegen anyagok, poliolefin tárolóedények, az erősen szennyezett, valamint a PVC címkét tartalmazó palackok. A válogatott nyersanyagot a könnyebb kezelhetőség, szállíthatóság és tisztíthatóság érdekében nedvesen darálják. A kapott darálékot, mely a PET-en kívül a kupakból és a címkékből származó poliolefineket is tartalmaz, mosásnak vetik alá. A mosás célja, hogy eltávolítsák a szerves és szervetlen szennyezőanyagokat, valamint a címkék rögzítéséhez alkalmazott ragasztókat is. A tisztított őrlemény ezt követően az ülepítőbe kerül, ahol vízben, egyszerű sűrűségkülönbségen alapuló elválasztással szeparálják a PET-et a poliolefinektől. A poliolefinek kis sűrűségüknek köszönhetően lebegnek a víz felszínén. Az extruzió előtt, utolsó lépésként általában fémszeparátort helyeznek el. A PET-darálékból, kigázosító zónával vagy zónákkal ellátott, ömledék-szűrőt tartalmazó extruder segítségével állítják elő a regranulátumot, amelyből a későbbiek folyamán fröccsöntéssel hozzák létre a palackgyártás alapját képező előformákat. A szakaszos technológia során a PET regranulátumot olvadáspontja alatti hőmérsékletre melegítik, a végbemenő polikondenzációs reakció melléktermékét, valamint a visszamaradt illékony szennyeződéseket pedig vákuum segítségével távolítják el. Ez a technológiai lépés az utolsó tisztítási lépésnek is tekinthető.  Az újrahasznosítási technológiá-val az értékes alapanyag ismételten visszakerülhet az anyagkörforgásba, ahelyett, hogy szeméttelepeken lerakásra, vagy hulladékégetőkben elégetésre kerülne. Magyarország PET újrahasznosítás tekintetében egyelőre elmarad az európai átlagtól. Legnagyobb mennyiségben a Karcagon üzemelő RecyPET Hungaria Kft. dolgozza fel a PET hulladékot és állít elő ismételten palackok gyártására alkalmazható, nagy tisztaságú regranulátumot. Érdemes tehát a műanyag palackjainkat nem szétdobálni, hanem bedobni a szelektív hulladékgyűjtőbe, hogy újrahasznosíthassák, és a globalizáció fogyasztói társadalma minél kevésbé szennyezze a bolygót.