Erdély, Székelyudvarhely

Civitas Alapítvány, Székelygyümölcs Egyesület

Elérhetőségek: szekelygyumlcs.ro, civitas.ro

 

Az erdélyi Civitas Alapítvány és társszervezetei ugyan nem kifejezetten tanyákkal foglalkoznak (hiszen nem is volt jellemző erre a területre a tanyasi életforma a természeti adottságokból kifolyólag), ugyanakkor sok olyan követendő programjuk volt a múltban és van a jelenben is, ami jó példát mutat a kicsiben gazdálkodóknak, és ezáltal akár a tanyán élőknek is.

Az alapítvány munkatársai felfigyeltek arra a problémára, hogy a hagyományosan a környezetükben lévő gyümölcsösök (hasonlóan, mint hazánkban a zártkertek) hanyatlásnak indultak. Elkezdték vizsgálni a problémát és keresni az –e mögött álló okokat Arra jöttek rá, hogy a gyümölcsfákból pálinkafák lettek. A hagyományos feldolgozás (lekvár, gyümölcssajt, stb.) megszűnőben volt, ugyanakkor a gyümölcsöt a férfiak továbbra is fel akarták használni. Ebből pedig pálinka lett. Ez viszont kevésbé ösztönözte az asszonyokat a gyümölcsösök állaga pedig folyamatosan romlott. A régi tudás a fajtákról (jelentős mennyiségű régi alma és körte fajta található máig is a területen) eltűnőben volt, így ennek a problémának a megoldására indítottak egy programot. Ez mai napig fut, immáron több, mint 10 éve.

A céljuk az volt, hogy megmutassák, hogy igen is van létjogosultsága a gyümölcsfáknak az emberek életében. A program indulásakor úgy hiszem, hogy ők maguk sem voltak azzal tisztában, hogy mi is fog ebből kialakulni, de egy igazi mintaprogram lett belőle.

Az indulással elkezdték felmérni a gyümölcsfajtákat, megpróbálták azonosítani őket, ami ugye önmagában sem egyszerű feladat és éveket vesz igénybe. Ezekből készítettek kiadványokat, plakátokat és ezzel párhuzamosan elkezdték népszerűsíteni a programjukat.

A Romániai szabályozás jelentősen eltér a hazaitól. Náluk nincs lehetőség arra, hogy kistermelőként bárki otthon tudjon készíteni termékeket és ezt árulhassa boltokban, piacokon. Az ottani szabályok azt írják elő, hogy a terméket egy üzemben kell elkészíteni, majd ezek után lehet értékesítéssel foglalkozni.

Norvég Civil Alapból nyert forrásokból létrehoztak két gyümölcsfeldolgozó üzemet. Az egyiket Zetelakán, a másikat Farkaslakán.

 

 

A gyümölcsfeldolgozóval sikerült elérniük azt, hogy az emberek érdekeltek legyenek a gyümölcsösök fenntartásában, hiszen ezzel pénzt tudnak vinni a családi kasszába. A turizmus fejlődése megkönnyítette az eladásokat is. Ugyanakkor szükség volt egy védjegy kialakítására is. Ez a védjegy lett a székelygyümölcs.

 

 

Sok helyen találkozhatunk ezzel a logóval a boltok polcain és a piacokon áruló termelőknél, a mai napig nagyon jól működik.

A program, a termelők és a termékek népszerűsítésére megszerveztek egy fesztivált is, melyet évről-évre szeptemberben szerveznek meg.

 

 

 

Ugyanakkor észlelték, hogy egyre nagyobb probléma van a tudással. Ugyan a háziasszonyok használták azt a tudást, amit nagymamájuktól/anyukájuktól tanultak, de ez sok esetben már kevésnek bizonyult. Szükség volt a hatékony értékesítéshez, termeléshez korszerűbb tudásra is, valamint az, hogy az értékesítés kinőtte a családot, az ismerősöket új ismeretek elsajátítását eredményezte. Ebből kiindulva képzéseket szerveztek az érdeklődők számára vállalkozási ismeretek, REL közösségek, közösségfejlesztés, stb. területen, ugyanakkor kisebb feldolgozással kapcsolatos programokat is tartottak.

Ennek eredményeként mára sikerült elérniük, hogy két jó kihasználtsággal működő gyümölcsfeldolgozójuk működik, több száz termelő vesz részt a programban, évek óta megszervezésre kerül a Székelygyümölcs fesztivál, jól működő védjegyrendszert hoztak létre és fejlődésben tudják tartani a vidéket.

Arról nem is beszélve, hogy a régi gyümölcsfajták ismét értéket képviselnek.