Ajánlja fel Ön is adója 1%-át

Régi szakmák, régi munkák- Vályogvetés

 

Vályogvetés

A legősibb építkezési módok közé tartozik a vályogvetés, a magyarság feltehetően már a honfoglalás előtt ismerte a sármegmunkálás egyes fogásait. Hosszú évtizedekig sikerült megóvni a rendszeresen karbantartott vályogházakat (tavasszal tapasztás, meszelés), olcsó és környezetbarát módon. A paraszti élet tudásának része volt a vályogvetés mesterség fortélya, mára ez a tudás már elveszendőnek látszik. Ezt a régi mesterséget hivatott bemutatni ez a cikk, remélve, hogy a jelen korban is hasznosításra kerül ez a tudás, így segítve a családokat, tanyán élőket.

 

A vályog olyan törmelékes üledék, amely szemcseméret-összetétel szerint megközelítőleg azonos mennyiségben agyagból, iszapból és homokból áll (jellemzően 40-40-20% arányban). A vályogtégla vályog és növényi rost (pl szalma, törek) összedolgozásával készül.

A vályognak számos nagyon fontos előnye van, környezetbarát, kitűnő mikroklímát biztosít és olcsó építőanyag (helyi anyagból készül és csak munkaerőt igényel). A vályogfalak hőtároló és páratechnikai tulajdonságainak köszönhetően a vályogház nyáron kellemesen hűvös, télen pedig kis fűtéssel is gyorsan felmelegíthető. Mivel a vályog nem tömör anyag így a pára felvétele és leadása gyors, emiatt kevésbé hajlamos a penészedésre. A vályogfalak legnagyobb ellensége a vizesedés, ez ellen tapasztással védekeztek.


A megmunkált és növényi anyagokkal kevert sár felhasználását a sík vidéki parasztságunk fejlesztette a legmagasabb fokra. A Dél-Alföldön úgynevezett csömpölyeg falat készítettek, mely a vályogtégla elődje volt. Az építők agyagos, jól tapadó földet gyűjtöttek, ezt beáztatták, szalmát kevertek hozzá, és lóval belejáratták. A szalmás sarat kihordták, és hosszú darabba göngyölgették. A kész csömpölyegeket egymásra rakták, és egymásra ütögették. A később hosszúkásra formázták. A vályogtégla fal annyival fejlettebb az előzőnél, hogy az alapanyagot formába helyezték, tehát az építőelemek teljesen egyformák és szabályos téglatest alakúak voltak. A vályogtégla deszkakeretben kapta meg a formáját. Az alapanyagot a formába töltötték, tetejét lesimították, majd kiborítást követően szárították. Két jó vályogvető egy nap alatt 1000 darab vályogtéglát is elkészíthetett. Egy hétig hagyták egyik oldalán a vályogot, ezután az oldalára fordítva száradt további egy hétig. Gúlába rakva tovább szikkasztották még két hétig, ezt követően lehetett felhasználni.


 

A 70-es, 80-as évek modern technológiáinak térhódítása, háttérbe szorította a vályogházak építését, karbantartását, manapság a fent említett jó tulajdonságai miatt újra visszatértek néhányan ehhez a módszerhez. Az egyesületünk gondozásában lévő Kuczori Dűlőn elhelyezkedő tanyán, mi is ezt a hagyományos módszert alkalmaztuk.

Kuczori Dűlői tanya a felújítás előtt.

A vályog készítéséhez szükséges egy gödör, amelyben az anyagokat el tudjuk dolgozni. A sárga földet szalmával és vízzel jól össze kell keverni, majd állni kell hagyni. Manapság már a trágyát nem használják. A legjobb, ha rendszeres kapálás és vizezés mellett egy hetet állni hagyjuk az anyagot. Annak idején azt mondták akkor jó az anyag, ha már „büdös”.

A csapadék minden formája támadja a vályogból készült falat, megfelelő védelem nélkül nagyon hamar tönkremennek. A legjobban a tapasztással, lehet védeni a vályog házat. A tapasztásnak nem csupán vízszigetelő, de hőszigetelő funkciókat is betölt, nem utolsósorban megadja a ház külsejét.

A tapasztás legelterjedtebb módja a tehéntrágyás szalmavályog tapasztás volt. Egy vödörnyi homokkal kevert szalmatörekes (pelyva) sárhoz egy adag tehéntrágyát kevertek. Ez az anyag általában hígabb, az első réteg durvább, a további rétegek már finomabb összetételű annak érdekében, hogy jobban elsimíthatóbb legyen. A felkent anyagot nem szabad engedni teljesen kiszáradni, nedves felületre kell a következő réteget felhordani. Fontos, hogy ne legyen túl nagy az agyagtapasztás vastagsága, mert az nem tapad meg a felületen. A simítása a ma is használt simítófával történik. Az utolsó réteg mindig egy híg saras réteg, sok törekkel, ez csak néhány milliméter vastagan kerül fel a falra, erre a felületre lehet meszelni.

A régi paraszti világban a fehér fal volt a jellemző, külső és belső falak színezésére egyaránt. Ez nem csupán olcsó, de a legjobb kezelési módszere a vályogfalaknak, mivel ez a hagyományos meszelés engedi a falat levegőzni. Nem igényel szakértelmet, sem speciális eszközöket sem, elég csupán egy nyeles meszelő az ablakokhoz és kisebb területekhez kézi meszelő. Viszont néhány szabályt be kell tartani a meszelés során.

A meszelést jól feloldott és átszűrt meszes vízzel kell kezdeni, akkor végeztünk jó munkát, ha a közvetlen meszelés után nem is látszik a meszelés a falon, ez adja meg az alapot. A második réteget már erősebb úgynevezett mésztej (oltott meszet hígítunk vízzel) használatával visszük fel. Fontos, hogy csak annyi lenolaj kerüljön a mésztejbe amennyi szépen eloszlik, különben foltos lesz a falfelület. Körülbelül három réteg meszelés szükséges a szép eredmény érdekében. Figyeljünk oda, hogy az első sort függőlegesen majd a következőt vízszintes irányban kenjük fel a falra. A harmadik szintén függőlegesen történik. Vannak olyan alkalmak, amikor a második és a harmadik meszelési réteg előtt aludttejet és egy marék sót tesznek a keverékbe, ez ugyanis a fal szilárdságát biztosítja. A meszelés rétegei között fontos, hogy hagyjunk száradási időt és nem szabad túl vastag rétegben felkenni a meszet, amennyiben ezt betartjuk szép eredményt kapunk.


 

Keverési arányok:

Vályog és vert fal tapasztásához:

Tapasztáshoz: (10 liter víz 12 lapát sárgaföld 3 lapát pelyva 1 lapát lótrágya)

Simításhoz: (10 liter víz 12 lapát sárgaföld 1 lapát homok 1 lapát lótrágya)

Agyagpadló kenéséhez: (10 liter víz 12 lapát sárgaföld 4 lapát ló vagy tehéntrágya)

Meszelés:

Az első meszeléshez: (10 liter víz, 2 kg oltott mész)

A második és harmadik meszeléshez: (10 liter víz, 4 kg oltott mész)

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vályog

http://www.kemencesklub.hu/tervezes_kivitelezes/tervezes_kivitelezes_regi_es_uj_technologia

 

A  Tanyaközpont kialakítása a mezőtúri, törökszentmiklósi, gyomaendrődi járások tanyasi lakosságának.” című pályázat a 2016. évi Nemzeti Tanyafejlesztési Program keretein belül.

 

 

 

Hírlevél feliratkozáshoz kattintson ide!
Hírlevél

Érdekli egyesületünk munkássága? Íratkozzon fel hírlevelünkre és ne maradjon le semmiről!

×