A nádtetőt elsősorban a Kisalföldön, Mezőföldön, a Duna mentén és a Nagyalföldön alkalmazták. A házak fedésével foglalkozó szakembert Nádazónak hívták, ők általában keresetkiegészítésként foglalkoztak, házak fedésével, az év olyan időszakaiban mikor mezőgazdasági munkálatok nem voltak. A Nádazók a nádtető készítése mellett nádfalak építésével is foglalkoztak.

 

Nádtető készítése:

A nádasokból beszerzett alapanyagból kisebb nádcsomót kötöttek. Az előzetesen belécezett tetőt alulról kezdték el, a tető hosszán egy sorban lerakott kis nádcsomókat dróttal (a századforduló előtt gúzzsal) szorosan egymás mellé kötötték. A Nádazók mindig ketten dolgoztak, a tetőn kívül álló fektette le a nádkévéket, majd a drótot hosszú, nádvarrótű ( nagyméretű fémtű) fűzve átdugta a nád között.  (nádvarrótű balról a második) Aki a padlástérre állt, átvette, megszorította és visszafűzte kívülre. A végleges lekötés előtt a nádazó a nádverővel (fából készült, fogazott vagy sima lapú, nyeles eszköz) felverte, hogy tömött és sima legyen. A gerincen felálló nádvégeket keresztbe lekötötték. A mai technológia lehetővé teszi, hogy egy ember is eltudja végezni ezt a feladatot. A nád varrásához használt dróthuzalt egy fúrószár segítségével fűzik át.

 

(Balról jobbra: nárverő, nádfűzőtű, nád gyékényeket tartó eszközök)

(nagy méretű nádverő)

(nád rögzítése: drót átfűzése, modern eszközökkel)

Ezt a régi mesterséget kevesen ismerik napjainkban, Túrkevén találkoztunk Molnár Józseffel, aki maga által készített szerszámokkal (súlyok, lapicka, egyeses és görbe tű) és egy öreg tetőfedő jó tanácsaival vértezve, foglalkozik nádfedéssel. A cikkben szereplő képek is Molnár József eszközeiről készültek. A 35 éves férfi megvásárolt régi nádfedeles házának felújításával kezdte mesterségét elsajátítani, így lett a hobbijából munka. Saját maga által aratott és tisztított a nádat használ fel munkájához, melyet halastavak, folyók, csatornák ártereiben vág. „Gyermekként nem igazán fogott meg, de úgy gondolom mára teljesen magamba szívtam ezt a gyönyörű, de néha embert próbáló ősi szakma gyökereit.” mondta Molnár József beszélgetésünk során.

 

Manapság már újra népszerű a náddal való tetőfedés, mivel ezen munkák kivitelezése is fejlődőt, így a nádtetős házak élettartalma is növelhetővé vált. Jellemzően a Dunántúlon kezd újra népszerű lenni a hagyományos parasztház koronája a nádtetős ház. Remélhetőleg nem merül feledésbe ez a szép szakma, mely a régi paraszti hagyományainkhoz köthető.

 

Forrás: http://www.molnarnad.hu, Molnár József Nádazó

„Tanyaközpont kialakítása a mezőtúri, törökszentmiklósi, gyomaendrődi járások tanyasi lakosságának.” című pályázat a 2016. évi Nemzeti Tanyafejlesztési Program keretein belül.