Szilvák
A szilva története
A szilva valószínűleg a Földközi-tenger medencéjétől, valahol Szíria, Irán, Törökország területéről indult hódító útjára. Ma már Európa jelentős részén megtalálható (56. szélességi fokig), de nagy mennyiségben termesztik Dél-Amerikában és Dél-Afrikában is.
Hazánkban egyes felmérések szerint, minden emberre jut két szilvafa. Ezért is igazán fontos ennek a gyümölcsnek az ismerete és gondozása, hogy ismét elfoglalja régi helyét az étkezési szokásainkban.
Elmondható, hogy talajra, időjárásra igénytelen. Termést hoz akkor is, ha nem foglalkozunk vele, de a törődést nagyon meghálálja.
Jótékony hatásai:
Nagy mennyiségű vitamin (A, B2, C) és ásványi anyag (kálium, kalcium, vas) található benne. Sok antioxidánst is tartalmaz, valamint székletlazító hatása van.
Túrkevén a szilva
Tudjuk, hogy sok terület van, ahol egy-egy gyümölcsfajta jól érzi magát. Ilyen Nagykörűben a cseresznye, a Nyírségben az alma, Göncön a sárgabarack. Túrkevén a szilva az a faj, amely ideális körülményeket talált. Ráadásul városunk egy olyan adottsággal rendelkezik, ami országos viszonylatban is ritkaság. Hatalmas területen találunk úgynevezett zártkerti ingatlanokat. Közel 400 hektárnyi zártkert áll a lakosság rendelkezésére, ezt viszont sajnos nem használják ki az emberek, pedig nagy lehetőség rejlik ebben a kincsben. Olyan nagy, amely meg tudná oldani az itt élők jelentős részének munka és megélhetési problémáit is! Ehhez viszont összefogásra, koordinációra és rengeteg munkára lenne szükség.
Régi szilvafajtáink
Veres szilva
Írott történelmünk már a XVI. században említi ezt a fajtát. Augusztus közepe, vége felé érik. Termése jóízű, kerekebb a bercenceinél. Korai érése előny. Nagy létartalma miatt nem szeretik lekvárnak használni, pedig jó ízű lekvár készíthető belőle. Rendszeresen, bőven terem, talajra igénytelen, fagyokkal, betegségekkel szemben ellenálló.
Különösen fontos fajta Túrkevén, hiszen kertjeinkben zömmel vele a találkozhatunk. Sajnos szinte kizárólag pálinkafaként hasznosítják, pedig rejlenek benne lehetőségek.
Rózsaszilva
Érdekessége ennek a fajtának, hogy kevés helyen említik ezen a néven. A Dél-Borsodi terülten hallottuk hírét, valamint Túrkeve környékén. Biztosan ismerik máshol is ezt a fajtát, legfeljebb nem ezen a néven. A rózsaszilva nem magvaváló, nagyon lédús és nagyon finom. Termése rózsaszínes, később lilul. A fát messziről meg lehet ismerni jellegzetes leveléről, koronájáról. Levele nagyobb, kerekebb és világosabb, mint a többi szilváé. Pálinkának, frissen fogyasztva emlékezetes élményt nyújt. Magonca magnemes, és alanyként is használták házi oltásoknál.
Bercencei/besztercei szilva:
Legelterjedtebb szilvafajtánk. Ipari termelésben is nagy százalékban vesz részt. Magvaváló, nem annyira lédús. A legjobb lekvár ebből a fajtából készül. Vízhiányra (ami sajnos nálunk jellemző) a gyümölcsök eldobásával reagál. Túrkevén a legnagyobb állománya a Lógó-kertben él, ahol sárga bercencei szilvát is találhatunk.
Mirobalán:
Népis nevén nóra-bóra, lóra-bóra, fosóka szilva. Elsősorban nemes fák alanyának használják. Olthatunk rá szilvát, sárgabarackot. Termését elsősorban pálinkának használják, de készíthetünk belőle lekvárt, vagy étkezéshez szószokat is (Grúz ételek – tkemali).
Legkorábban virágzó szilvánk és termését is korán hozza (augusztus 15-ig leérik).
Jól használható áthatolhatatlan sövények készítésére is.
Ringló szilva:
Szintén található belőle pár fa a Túrkeve környéki kertekben. Igazán jó ízű, lédús gyümölcs ezért elsősorban friss fogyasztásra ajánlják, de befőzésre is alkalmas. Kitűnő szilvapálinka is készíthető belőle.
Felhasználásnál érdekes eredménnyel jár, ha a szilvafajtákat nem vesszük egy „kalap alá”, hanem fajtánként különválogatva készítünk belőle lekvárt, pálinkát, aszalványt. Rá fogunk jönni, hogy sokkal több minden van ebben a gyümölcsben, mint amit eddig kaptunk tőle.