Az AKE képzésén

 

Az Alternatív Közösségek Egyesületének (AKE) pályázatán a Tedd jobbá! 2018 RKK-n nyertes beadványunk miatt a pályázati kiírásban foglaltak szerint, egy képzésen vehettem részt, Debrecenben, június 13-14-15.-én.

A felkért képző a Közösségfejlesztők Egyesülete, a KÖFE volt, akkreditált felnőttképzést tartottak nekünk, melynek végén tanúsítványt lehetett szerezni. Az összes óraszám 24 volt, 3 napra szétosztva. Az AKE a szállást és az étkezést biztosította a résztvevőknek.

A „Közösségfejlesztés elmélete és az első lépések” című tréningen 10-en indultunk a tudás megszerzéséért, önmagunk fejlesztéséért. A két képzőnk a KÖFE-től: Giczey Péter és Molnár Aranka voltak.

Rögtön az International Settlement Szövetség munkájával indítottunk. Az AKE-hoz hasonló settlement szövetségek lényege a társadalmi közösségi tér és a szociális szolgáltatások megléte egy helyen. 1989 tavaszán került bejegyzésre a Közösségfejlesztők Egyesülete, amely az eltelt 30 évben a magyarországi közösségfejlesztőket fogja össze. Az egyesület kiadványa, pontosabban online magazinja megtalálható a www.kofe.hu-n, ez pedig a Parola című cikkgyűjtemény, amely évente 4 alkalommal jelenik meg. A honlapon a magazin archívuma is elérhető. http://www.adattar.net/parola/wp-content/uploads/2019/04/Parola_2019-1.pdf

A csoport, amelynek részévé váltam 3 napra, nagyon jó visszatükrözése volt mindannak amit egyénenként gondoltunk eddig a közösségfejlesztés mikéntjéről és hogyanjáról. Mind a tízen más-más egyesülettől érkeztünk belekóstolni a közösségfejlesztésbe, és 15.-én délután gyakorlati módszerekkel, bátorító szavakkal, komoly elméleti háttérrel felvértezve indultunk haza, de a legfőbb, hogy hazaindulás előtt mindenki megölelte a másikat, életre-szóló szövetséget indítva el ezzel.

Visszatérve az elejére: a csütörtök délelőtti bemutatkozáskor Csilla az Együtt Debrecenért Egyesületet képviselte, immár nyugdíjasként; Piros Tiszavasváriból érkezett és hátrányos helyzetű családok, többségében romák szószólójaként, és végtelenül tetterős és segítőkész emberként ismert; Réka, oláh cigány hölgy Nyíregyházát ismeri a roma nők szemszögéből, a cigányság és különösen a nők, családanyák helyzetén szeretne és tud is! javítani; Viki Nyíregyháza aktív szereplője a Gyerekek, Családok, Anyák Alternatív Egyesület röviden a „Gyere csak” Egyesület vezetője, aki családi napközit és „Bátorka Bölcsit” hívott életre munkatársaival és Évával közösen, valamint táboroztatnak, szerveznek, pályázati forrásokért dolgoznak, nap mint nap; Éva sokat tapasztalt négy gyermekes édesanya, tanított a Nyíregyházi Főiskolán is, 1972 óta szervezi, szerkeszti az „Élő Újságot”, civil szervezetekért dolgozik, a helyi társadalomért tesz, munkatársai mellett; Piroska Szolnokot ismeri, a mozgássérültek szemszögéből, az ő érdekképviseletüket ellátva, ő autodidakta módon képezte magát; Laci szintén Szolnokról érkezett a képzésre, szervezete délelőtt a helybéli fogyatékkal élők ellátását végzi, közösségi teret biztosítva nekik, míg délután a szegregátumban élő fiataloknak nyújt program lehetőséget az intézménye; Dani debreceni és egy szubkultúrát képvisel, a Gördeszkások és Alternatív Extrémsportolók Egyesületét; Alfonz a Karcag Városi Diákönkormányzat elnökségi tagja, az iskolák közötti kommunikáció szervezetének a feladata, kiemelten pedig a hátrányos helyzetű gyerekek érdekeit képviselik; én a Giligán Egyesület kapcsán a túrkevei gazdák, kistermelők és őstermelők segítését mutattam be, mint vállalt feladatot.  

A bemutatkozás után hamar megbeszéltük a közös szabályainkat és hogy ki mit vár a képzéstől. A legtöbben élményre és pozitív tapasztalatra vágytunk, de tudásra, megerősítésekre és kapcsolati tőkére is. Előre lefektettük, hogy építő jellegű kritikából sosem elég, illetve, hogy maradandó nyomot szeretne hagyni mindegyikőnk maga után és ehhez segítsen minket hozzá a képzés.

Megbeszéltük, hogy mi tartozik a közösségfejlesztésbe: az önszerveződés, az önfenntartás-önműveléssel, a képviselet, a közös célért való együttműködés, a bevonás, és a részvétel. Pármunka során segítettük egymást a saját szervezetünk jövőképét kialakítani, ezt átgondolni.

A közösségfejlesztés folyamatának első lépéséről beszéltünk Péterrel, a feltárásról. Arról, hogy az online gyűjtött dokumentumok elemzésének elvégzése után terepre megyünk és beszélgetni kezdünk a helyi emberekkel, hogy mi errefelé a probléma, min változtatna, ha a módjában állna? A dolog lényege pedig pont a képessé-tétel, hogy a „meghívott” = a közösség egyik tagja által felkért közösségfejlesztő odáig segítse a tagokat, hogy például merjék és tudják hallatni a hangjukat a különböző társadalmi színtereken, így például az önkormányzatnál, a helyi fórumokon, a munkáltatóknál, az állammal kapcsolatos beleszólási lehetőségeknél.

A feltárást kövesse a szervezés, aztán legyen vita, ennek tere és ideje és stílusa, majd jöhet az akció, a cselekvés, végül az értékelés és az ünneplés. Elméletben ez a közösségfejlesztés hogyanja. A folyamat végén a közösségfejlesztő kivonja magát és a képessé vált helyiek onnantól önállóan teszik a dolgaikat. A közösség magja mindig feltérképezhető: azok, akik akarják a változást, az értékrendjük közös, a céljuk is közös. Az emberek bevonása fontos lépés a közösség-szerveződésében, nem maradhat csupán a mag szintjén a kezdeményezés. Amikor a közösség intézményesül, akkor már elértünk a szerveződés egy magas fokára. Észrevehető azonban, hogy amíg egyesületi, vagy alapítványi formában működik egy civil szervezet, addig a tagok kezdeményezőek és aktívak, ha és amikor intézményesül a közösség, onnantól a tagok a vezetőségtől várják a megoldásokat. Fontos, hogy egy megtervezett cselekvés során váljon közösséggé az emberek csoportja, és ez sikerrel végződjön, mert így tudja a közösség a motivációját megtartani. Sikernek pedig egészen apró dolgokat is elkönyvelhetünk. A probléma-megoldás végén a közös ünneplés hivatott még jobban összekovácsolni a csoportot.

Pénteki napon a közösségfejlesztés két részéről beszéltünk a részvételről és a beavatkozásról. A bizalomépítés a közösségfejlesztő iránt és a közösség tagjainak egymás iránt a legfőbb feladat, ennek alapfeltétele a félelmek lebontása. A közösségfejlesztés végtére is egy szolgáltatás a közösség tagjai felé, konkrét probléma köré szerveződve. Éva tapasztalatból beszélt az érdekképviseletről, annak minden oldalát számításba véve. Aranka a lokalitás és a terepmunka kihívásait mutatta be, majd Réka hozzáfűzte, hogy egy „közösségi munkás” pedig belülről katalizátora az eseményeknek.

A társadalmi fejlesztés, közösségfejlesztés és közösségszervezés nem feltétlenül a kirekesztett csoportokról szól, Vercseg Ilona értekezik erről sokat: https://www.kodolanyi.hu/konyvtar/images/tartalom/File/Kozossegszervezes/kozossegfejlesztes.pdf

A képzésen a tudomány módszereit is átvettük:

Schumacher gazdaságfilozófiáját, a közösségfejlesztésben betöltött szerepét: http://ase.tufts.edu/gdae/es135/Buddhist%20Economics.pdf

http://nol.hu/archivum/archiv-448791-256028

https://mfor.hu/cikkek/makro/Az_okoszocialis_piacgazdasag_megteremtesenek_kilatasai.html

Jack Rothman modellje a közösségi beavatkozást és képessé-tételt mutatja be részlet-gazdagon a közösségfejlesztés gyakorlatában.

A képzésen szó volt a közösségi ügyek nyilvánosság elé viteléről, az átpolitizált közéletről a magyarországi viszonyokat illetően. A közösség 5 funkcióját is megvitattuk, majd normákról és szokásokról beszéltünk. A közösség 3 feltétele: a viszony, a párbeszéd és a hálózat.